Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit is jelent az, hogy valaki szociálpedagógus?

 

A hivatalos megfogalmazás valahogy így szól: 

"A szociálpedagógus az arra rászoruló (hátrányos helyzetű és/vagy veszélyeztetett) gyermekek és fiatalok speciális nevelésével, primer gondozásával, környezetük pedagógiai befolyásolásával foglalkozik.
A szociálpedagógiai tevékenység lényege a prevenció és a lehetséges korrekció, melyeket a szociálpedagógus különböző nevelési tényezőkkel együttműködve valósít meg.
A szociálpedagógiai tevékenység színterei:
-nevelési- oktatási intézmények (bölcsőde, óvoda, iskola, kollégiumok),
-speciális intézmények - a prevenció és a fejlesztés területein (speciális iskolák, nevelőotthonok, lakásotthonok, gyermekotthonok, diákotthonok, ifjúsági otthonok, átmeneti szállások, sérült gyermekek és fiatalok intézményei, karitatív munka, szociális szolgáltatók),
-családsegítő intézmények, családgondozás, segítés - kríziskezelés, krízisintervenció,
-nevelési tanácsadók,
-gyermek és ifjúsági szabadidőközpontok, táboroztatás, felügyelet,
-gyermek és ifjúságvédelem, gyámhatóság, pártfogói felügyelet,
-polgármesteri hivatal (gyermekjóléti, egyéb szociális ügyek kezelése),
-egészségügyi intézmények - rehabilitációs tevékenységre (pl. gyermekosztályok, szanatóriumok, szociális otthon, stb.)"

 Egy másik megfogalmazás szerint, (Gertrud Bäumer, 1929) a szociálpedagógia mindaz, ami „nevelés, de nem iskola és nem család” (1929) 

A magam részéről a Ryszard Wroczyński-val tudok legjobban azonosulni. Internetes barangolásaim közepette találtam rá erre a jó kis összefoglalásra, ami a Szociálpedagógusok nagy könyvében (Szociálpedagógia ;szerk.: Kozma Tamás és Tomasz Gábor) bővebben is ki van fejtve, de egyszerűbb volt innen kölcsönöznöm a kívánt részeket. Lentebb olvasható egy rövid részlet a szociálpedagógus szerepéről és helyéről a társadalomban:

"Ryszard Wroczyński szerint a társadalompedagógia két alapvető fogalmat vezet be, mint metódusokat: a megelőzést és a kiküszöbölést.

A megelőzés vagy prevenció a potenciális veszélyeket jelentő helyzetek semlegesítését, célozzák, beleértve a biológiai fejlődéssel járó kockázatokat és a külső, társadalmi veszélyeket is. Ebbe a körbe tartozik minden olyan intézkedés, amely megakadályozza a – különösképpen a fiatalokat veszélyeztető – devianciák kialakulását. Tágabban tekintve ide tartozik akár a megfelelő testnevelés alkalmazása is, mivel azzal például az egyén betegségekkel, sérülésekkel szembeni rezisztenciáját és munkabírását is javítani lehet, amik előnyt jelenthetnek a munkavállalásnál, és így az egyéni boldogulásnál is. De természetesen ami ide tartozik, az inkább a klasszikusan vett prevenció, azaz az alkohol, dohányzás, kábítószerfogyasztás, mentálhigiénés veszélyek illetve a szexuális felvilágosítás, továbbá a környezetből fakadó társadalmi veszélyek elkerülését segítő pedagógiai eszközök használata. A társadalmi veszélyek körébe értendőek a bűnözés, a családból vagy szűkebb környezetből eredő, a társadalmi normákat megszegő viselkedésminták (pl. az erőszak alkalmazása, különösen, ha az családon belül történik), de akár az iskolakerülés, tanulási nehézségek megelőzése is. Ez utóbbi azért is jelentős, mivel fiatal korban alakulnak ki azok a rutinok, amelyek később szükségesek a munkavállaláshoz vagy családalapításhoz.

A kiküszöbölés értelme az, hogy az egyén valamilyen hátrányát (fogyatékosság, káros jelenségek) a szociálpedagógia igyekszik megszüntetni, vagy olyan segítséget nyújtani, amelyekkel ezek a hátrányok a gyakorlatban nem, vagy csak minimális mértékben jelentkeznek. A célt tehát az, hogy a biztosítsák a fiataloknak a legteljesebb fejlődés feltételeit.

A fentiekből kitűnik, hogy a szociálpedagógia helyszíne nem csak az oktatási rendszer, hanem ennél jóval nagyobb térben helyezhető el. Az oktatási rendszer; az óvoda, iskolák, egyetemek a hagyományos pedagógia mellett nem nélkülözhetik a szociálpedagógia módszereit, mivel ezek azok a közegek, ahol a gyermekek leginkább szervezett és szakmailag megfelelő közegben kaphatják meg a segítséget. Viszont ezekből a keretekből ki is kell lépni, mivel a célcsoport nem csak az oktatási rendszerben jelenik meg."

(Forrás: http://pozako.freeblog.hu/archives/2008/12/15/Szocialpedagogia/)

 
 

Honnan tudtam, hogy szociálpedagógus akarok lenni?

 

Ez egy fogós kérdés. Nem tudtam. :) Természetesen nem úgy képzeltem kislány koromban, amikor még csak álmodoztam  a felnőtt életről, hogy: "mi is legyek, mi is legyek... tudom már: szociálpedagógus!" :)

Ugyanis egész gyermekkoromban tanítónéni szerettem volna lenni. A jó hatások miatt, amik értek.

Még csak óvodás voltam, amikor bátyáimmal tanítósat játszottunk. Már volt ellenőrzőm, amibe gyűjtöttem a piros pontokat egy-egy ügyes rajzért, vagy édesanyámnak való bevásárlásért, bátyusaimnak tett szívességért. Ők voltak a tanárok, akik írtak az ellenőrzőmbe, de hagyták, hogy én is felvegyem időnként a tanárnéni szerepet, s ők is megtették, amit kértem tőlük. Hozzá kell tennem, hogy nagyon jó óvónénijeim is voltak.  Az első két osztály csak erősítette bennem ezt a vágyat, hogy majd ha nagy leszek én is taníthassak. A tanárnénim egyszerűen fantasztikus pedagógus volt.  A felsőbe aztán jött a fekete leves. Mert bár nagyon jó osztályfőnököm volt, nem kerültem el a rossznak vélt tanárokat sem, nem beszélve az osztálytársaimról, akik miatt a tanárokat is megsajnáltam :). De szokták mondani, hogy ha bezárul valahol egy ajtó, máshol egy ablak nyílik helyébe. Hát, én is felsőbe kezdtem el a Máltai Szeretetszolgálat Kecskeméti csoportjába járni segíteni. A már említett osztályfőnököm vezetett be minket, mondván egy kis jótékonykodás, meg más környezettel való találkozás csak építhet minket. Miután a tanítóságtól így elfordultam, teljes szívvel vetettem bele magam a hajléktalanok és idősek gondozásába, persze a magam szintjén. Ételt osztottam, takarítottam, idős néniket és bácsikat látogattam egy osztálytársnőmmel, aki szintén hajlott az ilyen munkára.
Évekig csináltam ezt. Középiskolát már szinte ennek függvényében választottam, humán, illetve egészségügyi iskolába mentem. Mi sem volt természetesebb, mint hogy szociális alapismeretek című tárgyat választottam az egyik szabadon választható tárgyként. Nem kellett volna. Legalábbis akkor teljesen teljes szívemmel ezt gondoltam. Mára is csak az eszemmel mondom azt, hogy kellett, de csak mint szükséges rossz. Mert akkor nem értettem belőle szinte semmit. A fogalmak és az egész gondolatsor nem volt tiszta, csak egy ragacsos masszához hasonlított a tananyag. 2005. február 15-ei héten -a mai napig tisztán emlékszem - holdkórosként jártam csak, vagy tán nem is én voltam, csak a testem vonszoltam az iskolába és onnan haza. A választott tárgyamból épp hogy csak egy nyamvadt 3-asra álltam, utáltam mindent, amibe benne volt az a szó, hogy szociális. Február 15. A szülinapom. És még valami. A jelentkezési lapok leadási határideje. Hova a péklibe menjek? Mit csináljak, mit tanuljak? Édesanyám kezébe vette a vaskos Felvételi tájékoztató könyvet és módszeresen elkezdte lapozni. De nem jutott sokáig, Egyszer csak kopog a szobám ajtaján. Beinvitálom, mire elém rakja a könyvet az első oldalnál kinyitva. Apor Vilmos Katolikus Főiskola. Szociálpedagógus szak. Rám néz, tekintete kérdő. Mit szólnék ehhez? Tyű, mint egy varázsütésre, "beleszerettem". Igaz, hogy nem nagyon tudtam mit csinál egy szociálpedagógus, de nem is a szak fogott meg igazán (ráadásul ebben is benne volt a kiállhatatlan szavam első fele), hanem a hely, Vác. És hogy pedagógus. Akkor már pedagógus is inkább lettem volna megint, mint hogy... Szóval nem tudom mit történt, de rábólintottam. S két napra rá kb. beírtam első helyre a Főiskolát az említett szakkal.

Így lettem szociálpedagógus :). Természetesen ezzel nem ért véget a szakmám. Ezzel még csak választottam négy év tanulást... A szakma akkor kezdett szakmává válni, amikor tanácsot kértek tőlem (tőlem??!!!!!), egy bizonyos probléma megoldásához. Vagy amikor kimentem Erdélybe gyakorlatra, s ott aztán senki nem állt a Szociálpedagógia nagy könyvével a hátam mögött, hogy mit hogyan kell csinálni. Rá kellett jönnöm. Gyakorolnom kellett. Igen, hibáztam is. A mai napig vétek időnként és még hosszú az út, fogok is hibázni. De már tudom, mit takar az, hogy szociálpedagógiát tanultam. S azt is tudom, hogy ezt akarom csinálni. Akár nehéz, akár nem. Tudom hogy nem egy álomszakma, de én döntöttem mellette, örömmel és véglegesen. Talán ettől lesz hivatássá. A döntéstől...

 
 

 

Profilkép




Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>